Táncra kél

Táncra kél a szél eme tejfeles hajnalban,
hozzám oly simogatva ér, hűvösen s hangtalan.
Kacsák reggeli nászéneke köszönt rám a tóparton,
míg ballagok az ismeretlenbe kedvem reá lógatom.

A város ébred. Magányosan pár céltudatlan alak,
a lámpafénybe éled a felkelő nap alatt.
Villamos süvít át eme idilli pillanatba'
Leszállnak, felszállnak. S van ki szitkozódik itt maradva.

Mily békés e látkép! Hétköznapi, mégis megismételhetetlen,
s egy ismerős árnyék szótlan mellém lebben.
Nem néz reám, csak bámul csendesen,
némán mellettem,
e pillanatba rekedtem.