Monoton, szürke reggelek,

A mókuskerékben elveszek.

Nincs újdonság, nincs támasz,

Nincs semmi mire várhatsz.

A begyakorolt köröket, már kívülről fújod,

És nap nap után csak magad körül futod.

A görbe este még pár napot várhat,

Majd hétvégén beindul a mozgójárat.

Olykor áltat, a megérdemelt jutalom,

Mi önmagát keresve tántorog az utakon.

De végül csak visszatalál, céljához ér,

S egy szürke reggel után magához tér.

Hozzám?!