Ködös hajnal, koszos sárga utca fények,

Kopogó eső, az otthonból kitérek.

Unott arcok, megfáradt lelkek,

Élőholt vágyak, kik munkába mennek.

Én is egy vagyok a tömegből,

Halk, inzomniás szövetkör.

A magasztos célok nap mint nap felspanolnak.

Az álmok megfertőznek, nem érezzük valósnak,

Hajtunk mint egy gép, mindenki ezt fújja,

Mégis gondolkodás nélkül indul útra.

Pátosszal átitatott, ígéretekkel megfertőzött,

Indul a hajnal, a nappal elközdődött.