Ködös hajnal, koszos sárga utca fények,
Kopogó eső, az otthonból kitérek.
Unott arcok, megfáradt lelkek,
Élőholt vágyak, kik munkába mennek.
Én is egy vagyok a tömegből,
Halk, inzomniás szövetkör.
A magasztos célok nap mint nap felspanolnak.
Az álmok megfertőznek, nem érezzük valósnak,
Hajtunk mint egy gép, mindenki ezt fújja,
Mégis gondolkodás nélkül indul útra.
Pátosszal átitatott, ígéretekkel megfertőzött,
Indul a hajnal, a nappal elközdődött.