Eltelnek az évek

Eltelnek az évek, szállnak az emlékképek,

Naponta szürkül e félholt lélek, eképp élek.

Naponta félek, hogy elvesztem aki voltam,

Még érzem amitől régebb, életvidáman szóltam.

 

Még pörögnék néha, még élnék mint egy dzsentri,

Ha nem volnék léha, tudnám valamire vinni.

Szeretném azt hinni, hogy még őszinte a mosolyom.

Szeretném azt hinni… de ma már csak le kopogom.

 

Füstös matróz kocsmák, elhanvadt cigaretta végek,

Langyos sörök, bárpultokon leélt élet.

Az érzés örök, az élmény mindig bennem marad,

A lelkesedés, elhullt az életemből egy darab.

 

Olcsó parfümök, még olcsóbb lányok,

Nyikorgó ágyak, s a messzeségbe vágyok.

Elpazarolt élet, elkopott lélek,

Ezek nem álomképek, csak a tények.

 

Hozzá szoktam már, magamat nem áltatom,

Minden nap alkoholba fojtom bánatom.

Napról napra élek, nincs se jövőm, se jelenem.

Nem is kell már, semmi se nekem.

 
Creative Commons Licence

Új hozzászólás