Csend

körülvesz, szinte éget,

elhomályosít téged,

mely mélyen merengő mese alatt,

csak van s hallgat.

Álom

mely lassan szárnyra kél,

a képzelet végtelen kék egén.

fityiszt mutat minden gondnak,

míg a reggellel el nem jön a holnap.

Félelem

Csak futok, újból és újból,

menekülök a mögöttem maradt múltból.

Próbálom magamtól ellökni,

próbálok megszökni.

Flört

Neked nem jutott,

lassan már nem unod?

Bár bravúrosan bambul bambán őkelme,

de ez nem jön be.

Szerelem

Magából oly édesen ontja,

Vad virágos réteken át ezernyi csókja,

mely szádra sziromként szerelmesen száll,

és boldoggá tesz.

Fájdalom

Mint ezernyi kés a hátadban,

mint a tegnap emléke a másnapban.

Mint hamuvá vált mostoha életek sora,

nem is fáj, ha nem nézek oda.

Felejtés

Homokként száll a szélben,

szétmállik Isten két kezében.

mit feledni kell, feledem ezúton,

a casus bellit, már nem tudom

Élet

Értelme van néki?

Hisz mindenki ezt kérdi.

Kéretlen kérdések kusza kiáltása,

melyekre válasz nincsen