Járod az üres, utcákat, tereket,
tedd be a fülest és ott leszek te veled,
nyikorognak a kereket, füstölnek és csikorognak,
esőcseppek kipp-kopp--kikopognak, a fedetlen fejeden,
Ez szabadság szerelem, te vagy az egyetlen,
A kietlen terepen, ez az amit kerestél,
lelked vágyódó peremén, magaddal kettecskén,
A fejed csak bólogat, az ütemre te meg én,
ne firtasd a sorokat, nincsen ok-okozat.
A magányba révedek, a semmibe lépkedek,
add át a két füled, mesélek én neked.
Reggelre, minden utca videóklippé alakul egyszerre,
ha átéled, a mámortól felpezsdül a véred,
ha rád nézek, nem látok már senkit,
Tesó, ez megrendít, a holdból egy szeletet,
ma este lenyesek, hisz én csak úgy lebegek.

Indulhat a séta, gyere te velem,
körbe járjunk még ma, mint a tű a lemezen,
Ez Bakelit séma, sercegünk az éteren,
nézd csak a szememet, chilleltünk eleget,
A zöldből vereset, ez füstbe ment terv,
rá ügyet teremt, ez éjjeli séta,
maradnék én ha, te is úgy akarod,
melletted haladok, emeld fel a karod.