Húzd rá cigány, megittad az árát,

megcsomózod a kákát, elfogynak a számlák.

A múltbéli ábránd, ne hagyd hogy közel férkőzzön.

Szívedben a szálkák, míg lábadnál vérzözőn.

Húzd rá cigány, ne gondolj a gondolj,

az elmúló napokkal, a keserű dalokkal.

Hát elém aki kívánja, ki velem együtt kiáltja,

Forduljon még egyszer, meg a csillagok világa.

Tele kicsorduló kedvel, a rideg kupába,

tölts még egyet, s gyere utána.

Szíved töltsd meg hittel, lesz még jobban is,

álmaidat hidd el, egy se lesz hamis.

Pezsegjen vadul, velem véred lángja,

lelkünk elszabadul, holnapból a mába.

Hisz vak csillag, ez a nyomorult föld,

s új napra pirkad, ha egyszer lehiggad.