Gyere velem s hunyjuk le a szemünk,
képzeljük el, újra gyerekek lettünk.
Játszunk sárkányt és hercegnőt, királyfit,
játsszuk, hogy a paplanból nincs ami kilátszik.
Mocsárt és várat, ahogy madarak szállnak,
Múltat és jövőt, számoljunk még felhőt.
Engedjük el magunkat, hol emlékek lapulnak,
poros képek közül újra kiszabadulnak.
Néha… csak úgy engedjük el magunk,
hisz ezek voltunk, s örökké ezek vagyunk.