Égve hagyom

 

A lámpát égve hagyom még,

hogy te is lásd a fényt.

Bevilágít időt és teret,

emlékekkel teli üres helyet.

 

Ülj le mellém régi barátom,

ebbe a hidegbe megosztom a kabátom.

Mesélj, mi van veled? Mond el az életedet.

Mesélj, akad aki szeret? Vagy már "ég veled”?

 

A régi idők szelleme monoton kísért,

emlékeztetőül, hogy mit, miért, kiért…

 

Katasztrófánk halk zaja,

szimfóniánk dallama.

Konstatálja, ki csak hallhatja,

mily szörnyű egy ballada.

 

Egy kupac jelen, mi elfeledetté vált jövő,

Te álmokat szövő, vén, bolond lókötő.

Gondolatim tiszták, álmodozók s értetlenek,

hisz attól szép az élet, hogy tartósak a véletlenek.

 
Creative Commons Licence

Új hozzászólás