Elmúlt 17 év már,
észre se vettem, hogy felnőttem.
Az első nagy szerelmem ma már csak emlék,
egy kép csupán

Nézem a képeket a falakon,
ahogy beköszön a tél az ablakon,
Így múlik az idő s az életem,
vissza nem jön soha már…

Nézem a képeket a falakon,
ahogy beköszön a tél az ablakon,
Így múlik az idő s az életem,
vissza nem jön már,
az a tavalyi nyár.

Elmúlt 17 év, sok emlék van mögöttem,
Szerelmek, sikerek, csalódások, miken felnőttem.
A zsebem üres, csak lélekben kaptam kincseket,
Nem tudom hova tartok, jövőképet nem ismerek,

A múltam hűen bennem él, cipelem az emlékek batyuját,
Nem mindig azt tettem amit kellett, így lettek a gyémántok hamuvá.
Sok minden mögöttem, de még ennél is több előttem,
Az évek forgása alatt kezdtem érezni, hogy felnőttem.

Szívesen maradnék még tudatlan kisgyerek,
De máshogy alakult az élet, és ez így kerek,
Sok helyet kaptak életemben a különböző színterek,
Budaörs és Csomafalva, formálták hogy ki legyek,

Tavasz, nyár, ősz és tél, a körforgás állandó,
Èn is mint édesapám maradok egy örökifjú lázadó.
Az érzés mindig megmarad, túl a szavakon,
Gyere és nézzük még a képeket a falakon…

Elmúlt 17 év már,
észre se vettem, hogy felnőttem.
Az első nagy szerelmem ma már csak emlék,
egy kép csupán

Nézem a képeket a falakon,
ahogy beköszön a tél az ablakon,
Így múlik az idő s az életem,
vissza nem jön soha már…

Nézem a képeket a falakon,
ahogy beköszön a tél az ablakon,
Így múlik az idő s az életem,
vissza nem jön már,
az a tavalyi nyár…