Az összhang teljes és megzavarhatatlan,
bár bennünk a törtetés egy és hallhatatlan.
A boldogság egy folyam, ki akarja rohan,
és így sokan, csak körbe-körbe lötyögnek.
Nyoma sincs az örömnek, mindenki döcög.
Hisz a pokolnak nincs feneke, a zuhanás örök.

Minden perc kárba vész, mi nem jajveszékelés.
Létezés-észlelés? Tévedés.
Kérdezés-érvelés? Bégetés.
A téboly bennünk örök éjszaka.
a tömegből nem cseng ki a nép szava.
Feleslegessé vált a jellemtan,
csak az utálat már, minek lelke van.
így hát a magányba beleburkolózol,
és úgy adnak el, mint egy neves mosóport.
Üzemanyag vagy a nagy gépezetben,
Humán-Erő-forrás, Érted ezt te?!

A kultúránk nyugati, néplelkünk keleti,
Azt szolgálod, ki másnap a pénzt eléd leteszi.
Mindenki egyforma, de mindenki egyedi,
az ellentmondásokat mindenki benyeli,
Külföldi termékével, tömkelegével tömnek,
Márkás cuccokon csillognak a gyermekmunkás könnyek.
A társadalmunk beteg, s figyelmünk ellankadó,
arról, hogy a növekedés már nem fenntartható.