Konokul és álszentül,
az éjjel árnya rámvetül.
Alattomosan alászálna
ködös rejtekéből a hold-pára.
Egy felhő lágyan hegedül,
s csak a szél kíséri egyedül.

De hirtelen, minden egy kaptafára húz,
Fa, Kandelláber, Garázstűz. Halogén-Blues.
Mámoros lázálmok ringatóznak a légben
elefántcsonttoronyszínű emlékek ködében.
Messze fut mi régi, lábnyoma elhamvad,
elszalad, ha érzi  csak vérzi mi megmarad.
Adósság a múltból, ez a valóságos Nyűtt-kor.
Vegzetében elragad.  Két kezében megmarad.
Elszelelt majd megjelent, megigézett egy ígéret.

Bennem a lélek, vágyálomba réved.
Bennem az évek, igen… Nem vitás.
Csak haladunk a semmin át.
Üresek az ének.