Zúg a város, oly látványos.

Zúg a város, tán talányos.

Zúgolódunk Kelentől Zuglóig.

Rohanj! Le ne maradj,

az ajtó sosem csukódik.

---

 

Zúg a villamos végig a Körúton,

körbe a városon, égig a paszulyon.

Vár az ember, akkor is ha nem kell.

A megállóból körbenézve, nem is veszi észre.

 

Jő a varázs, az izzó lelkekben vibráló parázs.

Eljő az eljövendő, utat törő, zörgő képzetlen jövő.

Elképzeled, miként csikorogva a gépezet,

a síneken felsikítva közli, hogy megérkezett.

 

Zúg a város, oly látványos.

Zúg a város, tán talányos.

Zúgolódunk Kelentől Zuglóig.

Rohanj! Le ne maradj,

az ajtó sosem csukódik.

 

Pörög az élet, e látképet éled,

s érzed, eljő érted a vándor lélek.

Suhan a szellő, a semmirekellő

metaforák szárnyát üt lyukat, a fültépő huzat.

 

Az átszállás másé lesz,

lelassít az ABS,

mely kéretlen kertek alatt

gyúródik, lök, rúg, harap.

 

Zúg a város, oly látványos.

Zúg a város, tán talányos.

Zúgolódunk Kelentől Zuglóig.

Rohanj! Le ne maradj,

az ajtó sosem csukódik.

 

Leszállás! Ordít a kalauz,

rosszalló pillantás téged es hazahúz.

Pedig lábra, még nem álltál járva,

Tied a pálya, az ajtó előtted sincs zárva.

 

Csepereg…

A föld sír, s utálják az emberek.

Nem ősi, mély empátiától,

egy halogén, elfajzott reklám hibától,

 

hanem az üvöltés!

Mely tőled messze elsuhan.

Talpad alatti dübörgés,

mellyedre vissza nem ver szíved, ezuttan.

 

Zúg a város, oly látványos.

Zúg a város, tán talányos.

Zúgolódunk Kelentől Zuglóig.

Rohanj! Le ne maradj,

az ajtó sosem csukódik.

A világnak már minden-mindegy úgy s mint,

Elhatározá ezen magát Putin.
S közben kiábrándulván olvásná Puskin-t,

megélné e dús kínt.