Ha az életed puszta és elönti a bánat,
Gondold át újra, akad rá magyarázat:
Égbe és földön, vízbe és tűzbe, csak sors játékai vagyunk,
egy porszemre száműzve, hol élünk és halunk.

És bármerre is menjünk, nekünk,
erősnek kell lennünk, nem szeghetik kedvünk,
míg dúdoljuk buta kis dalunk…

a régi emlékek megfakultak, elnyűtté vált szívem.
A poros idő elfedte arcunkat, homályos lett minden.
Már csak erre a dalra emlékezem…

Ha elhalványul a boldogság fénye,
és úgy érzed lassan mindennek vége,
Ha nincs már veled se szerelem se barát,
csak hallgasd a harmonikám hangját…

Mert dallama hipnotikusan száll,
Az egész világgal harmóniában áll .
Kérlek, ne sírj tovább feleslegesen,
csak még egyszer dúdold ezt el velem.

Ha az életed puszta és elönti a bánat,
Gondold át újra, akad rá magyarázat:
Égbe és földön, vízbe és tűzbe, csak sors játékai vagyunk,
egy porszemre száműzve, hol élünk és halunk.

És bármerre is menjünk, nekünk,
erősnek kell lennünk, nem szeghetik kedvünk,
míg dúdoljuk buta kis dalunk…