Mi zúg? Mi súg? Mily lappangó szerenád,
mely házak faláról, fák harmatáról terjed át.
Csak jő, éji álmot sző az üldöző.
Terel és elnyel, felver az ősi nagyidő.
Hallod, oh hallod? Ráncos keze felém nyúl,
a fény elcsitul, sötétre virul a véres Úr.
Álmokon át kerget a tébolyult paranoia.
Bőröm alatt pókok, peték, legyek, arachnofóbia.
Hallod, nem hallod?! Oly mély álomba hív,
foszlányos zajok, suttogó hangok, beszippant, beszív.
Világába hivat, hajnali hidegben az őr,
megnyugvásba ringat, már szívemben a tőr.