Bennem a lélek, benned az élet,
nálam a készlet, nálad a mérleg,
a nyelve feléd mutat.

Bekötött szemmel, húzok most ujjat,
az égi rendszer, szemet hunyva kutat.
Vak vezet világtalant, ember.

Ha a kék kérdi, miért piros?!
Az én nem érti, miért tilos?!
A válasz biztos nem zöld.

Csirmolom mert érdes, a sarjú nem kényes,
a felhők közt Kékes, lassan elérjük a csúcsot.
A lebegés véges.

Szavaink szikrák, lángra lobban e száj.
A füst elszáll, de a gondolat megmarad,
minden más elhamvad.